Hasonlóan a többi patkánykenguruhoz, sokkal kisebb, mint a valódi kenguruk. A farkuk hátulsó harmadát fekete szőrpászmák fedik, amelyek egyfajta „ecsetet” alkotnak a farok végén. Innen nyerte a faj az „ecsetfarkú” elnevezést.
Budapesti Állatkertben 1866 óta láthatóak a patkánykenguruk
Testtömege csupán 1, 1-1, 6 kg
Alkonyatkor aktív faj, melynek tápláléka jelentős részben gombák föld alatti tenyésztestéből áll. Ezeket nehezen képes megemészteni, de a zsákszerűen megnagyobbodott előgyomorban élő mikroorganizmusok átalakítják a gombát az állat számára könnyen emészthető anyagokká. Az újszülött patkánykenguru rendkívül fejletlen, születése után legalább 90 napig az erszényben fejlődik.
A patkánykenguruk rendszeresen fészket építenek maguknak. Az alapanyagul szolgáló fűszálakat szájuk és mancsaik segítségével válogatják össze, majd a hátsó lábaik segítségével a farkukhoz továbbítják. Végül az egész köteget körbenyalábolják a farkukkal, és elugrálnak oda, ahol az alvófészket fel kívánják építeni.
Ez a faj egykor szinte az egész ausztrál kontinensen előfordult, mára viszont csak Ausztrália délnyugati sarkában fordul elő. A többi területről az ember által betelepített ragadozók, főként rókák pusztították ki.
Testméretek: testhossz: 30–38 cm
farokhossz: 29–36 cm
Tömeg: 1,1–1,6 kg
Táplálkozás: növények, rovarok
Társas viszonyok: magányosan él
Vemhességi idő: 21 nap
Utódok száma: 1
Élettartam: 11 év
Veszélyeztetettség: védelemfüggő
Elterjedés: Ausztrália DNy-i csücske
