Kisjancsi (Jancsi)

A hazai jégmadárral rokonságban álló faj, amely eredetileg Kelet– és Dél–Ausztráliában honos, ám Tasmánia szigetére is betelepítették. Csoportszerkezetük igen különleges, ugyanis a párok mellett egy–két „segítő” is részt vesz a territórium védelmében, illetve a fészek körüli teendőkben. Étlapjukon kígyók, gyíkok, férgek, csigák, rovarok, édesvízi rákok, békák, apró madarak és rágcsálók szerepelnek.

A kacagójancsi rendkívül erős csőrrel rendelkezik, és a nyaki izomzata is igen fejlett. Ennek a természetben főként kígyóvadászatkor veszi hasznát. A kígyó feji végét ugyanis erőteljesen hozzávagdossa egy közeli ághoz, így teszi ártalmatlanná. Ezek után már könnyűszerrel megeheti.

A kacagójancsi nevét jellegzetes kacagó hangjáról kapta. Ezt a hangot utánozza az ausztráliai eredetű angol kookaburra elnevezés is. A nevetésre emlékeztető hangot már az első ausztrál rádióadó is szünetjelként használta, így a kacagójancsi Ausztráliában a rádiózás szimbóluma lett.

Testméretek: testhossz: 40–45 cm

Tömeg: 0,5 kg

Táplálkozás: apró állatok, magvak

Társas viszonyok: csoportban él

Költési idő: 24–26 nap

Fészekalj: 2–4

Élettartam: 15 év

Veszélyeztetettség: kevéssé fenyegetett

Elterjedés:

Ausztrália

Elterjedés: Ausztália