Fürge, zajos madár, általában kisebb csapatokban tartózkodik, nevét minden bizonnyal „csacsogó” hangjáról kapta (távolról is felismerhető, éles és rövid „tyák”-szerű hangot hallat). A csóka szelídíthető, szereti a társaságot.
A varjúfélék viszonylag kistermetű képviselője. Párban, illetve csoportban él. Rendkívül intelligens, társas madár, magatartását számos tudós, köztük a Nobel–díjas Konrad Lorenz is tanulmányozta. A csóka tápláléka főképp rovarokból és más gerinctelenekből, dögökből valamint magvakból áll, de szinte minden lehetséges táplálékforrást kihasznál. Magyarországon gyakori fészkelőként előforduló védett faj.
A röpdében bemutatott madarakon kívül az Állatkert légterében vadon is élnek csókák. Leginkább tavasszal lehet őket megfigyelni, amikor a patások levedlik téli szőrzetüket. A csókák a kihullott szőrt csőrükkel ügyesen összegyűjtik, és fészkük bélelésére használják.
A csókák kifejezetten gyakori vendégek a nagyvárosokban. Ennek a város nyújtotta változatos élettér mellett legfőképpen az az oka, hogy ezek a madarak a háztartási hulladékban is találnak kedvükre való táplálékot. Gyakran látni őket kertvárosokban, sőt szabadtéri büfék, lacikonyhák környékén, ahol mindig akad ehető hulladék.
Testméretek:
testhossz: 25–36 cm
szárnyfesztáv: 50 cm
Tömeg: 200–230 g
Táplálkozás: apró állatok, magvak
Társas viszonyok: csoportban él
Költési idõ: 17–18 nap
Fészekalj: 4–5 tojás
Élettartam: 5–7 év
Veszélyeztetettség: kevéssé fenyegetett
Elterjedés:
Eurázsia, Észak–Afrika
Elterjedés: Európa, Ázsia
