Marlenka
Kacagójancsi
- Faj: Kacagójancsi
- Ivar: Tojó
A hazai jégmadárral rokonságban álló faj, amely eredetileg Kelet– és Dél–Ausztráliában honos, ám Tasmánia szigetére is betelepítették. Csoportszerkezetük igen különleges, ugyanis a párok mellett egy–két „segítő” is részt vesz a territórium védelmében, illetve a fészek körüli teendőkben. Étlapjukon kígyók, gyíkok, férgek, csigák, rovarok, édesvízi rákok, békák, apró madarak és rágcsálók szerepelnek.
A kacagójancsi rendkívül erős csőrrel rendelkezik, és a nyaki izomzata is igen fejlett. Ennek a természetben főként kígyóvadászatkor veszi hasznát. A kígyó feji végét ugyanis erőteljesen hozzávagdossa egy közeli ághoz, így teszi ártalmatlanná. Ezek után már könnyűszerrel megeheti.
A kacagójancsi nevét jellegzetes kacagó hangjáról kapta. Ezt a hangot utánozza az ausztráliai eredetű angol kookaburra elnevezés is. A nevetésre emlékeztető hangot már az első ausztrál rádióadó is szünetjelként használta, így a kacagójancsi Ausztráliában a rádiózás szimbóluma lett.
Testméretek: testhossz: 40–45 cm
Tömeg: 0,5 kg
Táplálkozás: apró állatok, magvak
Társas viszonyok: csoportban él
Költési idő: 24–26 nap
Fészekalj: 2–4
Élettartam: 15 év
Veszélyeztetettség: kevéssé fenyegetett
Elterjedés:
Ausztrália
Elterjedés: Ausztália