Zebuborjú született!

Újabb aranyos kisállattal gyarapodott az állatkerti ifjúság. A napokban ugyanis egy zebuborjú látott napvilágot a városligeti intézményben. Az apróság a szarvasmarhafélék átlagához képest egészen kicsike, hiszen a szülei is a zebu egy törpe növésű változatát képviselik.

Fordulóponthoz érkezett a Fővárosi Állat- és Növénykertben élő törpezebu pár folytatásos családregénye. Az igen kreatív névadás eredményeként Zebina és Zeb nevet viselő állatok frigyéből ugyanis az elmúlt években csupa hím ivarú borjú látott napvilágot. Legújabb, június 28-án született borjuk azonban nőstény – szakszerűbben fogalmazva üszőborjú – lett.

Ahogy a púpos állatoknál, például a tevéknél is lenni szokott, a zebuknál is az a jellemző, hogy a frissen született borjaknál még alig látszik a felnőtt korban igen jellegzetes zsírpúp. Hiszen egy jól fejlett púp nagyon megnehezítené az újszülött áthaladását a szülőúton. A púp leendő helyén így csak egy kisebb dudor fedezhető fel az ifjú zebuborjú hátán.

Zebina, az anyaállat féltő gondoskodással veszi körbe borját, Zeb pedig elszántan védelmezi a családját, ha szükséges. Szerencsére különösebben nem kell megerőltetnie magát, hiszen a zebukkal szomszédos tigrisek – akik persze már kifigyelték az új jövevény érkezését – természetesen nem tudnak átmenni a zebuk karámjába.

A zebuk háziállatok, a közismert szarvasmarha igen közeli rokonai. A „normál” szarvasmarhával ellentétben azonban a már kihalt őstulok dél-ázsiai alfaja (Bos primigenius namadicus), és nem az eurázsiai alfaj volt a vadon élő ősük. A zebut eredetileg az Indus folyó völgyében háziasították, és évezredek óta tenyésztik, amit a 4400 évvel ezelőtt virágzott harappa kultúra idejéből fennmaradt, zebut ábrázoló pecsétnyomók is igazolnak. Napjainkban egyébként nemcsak Ázsiában, hanem Afrika számos területén, illetve Madagaszkár szigetén is tenyésztik. Törpe változatait gyakran kedvtelésből is tartják. A Budapesten látható zebupár egyébként 2007-ben érkezett, a Berlini Állatpark ajándékaként.

Megosztom