Vigyázunk rád Állatkert!

Alapítványunk Alapító okirata szerinti egyik legfontosabb feladata az állatkerti állatok életkörülményeinek javítása, a Fővárosi Állat- és Növénykert támogatása. Rendhagyó fejezethez érkeztünk folytonos feladataink végrehajtásában, amiről támogatóinknak, állataink örökbefogadóinak is tudniuk kell: az Állatkert területi integritását – állataink élőhelyét – veszély fenyegeti.

A Nemzeti Cirkuszművészeti Központ ugyanis bejelentette igényét, hogy tulajdonba vegye az állatkerti lovardát és az Állatkerttel közösen használná a Holnemvolt Vár szinte teljes területét a muzeális körhintától egészen a Hetedhét Palotáig.  

Néhány facebook posztban -némileg játékos formában, kvízfeladatokkal tűzdelve – már jeleztük a problémát, most összefoglaljuk az információkat.

Nem kártyázzuk el értékeinket!

Bizony újra és újra el kell mondanunk: az állatkerti lovarda területe az Állatkerthez tartozik, ami rendeltetését tekintve igen messze esik a manézstól. Az Állatkert lovardája egy sokfunkciós - elsősorban természetvédelmi, állategészségügyi, ismeretterjesztő, közművelődési feladatokat ellátó intézmény része -, míg a Cirkusz bekebelezési törekvése egy szórakoztatási célra szakosodott intézmény ambíciója.

Az abszurd elképzelésre méltán hördült fel minden állat- és állatkert barát, „renonszt” kiálltva. A szó jelentése a Magyar Értelmező Szótár szerint: 'téves szín kijátszása kártyajátékban, ami a játszmát érvénytelenné teszi'. A tárgyalások során ugyanis a cirkusz közfeladataira hivatkozik és úgymond „állatvédelmi célokra” kívánja felhasználni a területet. Nem elírás: a Cirkusz akarja állatvédelmi célokra használni az Állatkerttől elbitorolni kívánt területet.

Mit jelentene ez az Állatkert látogatói és az állataink szempontjából?

Állataink örökbe fogadói – a tiszteletbeli nevelőszülők – egyik legkedveltebb programja a szülői értekezletek látogatása. Olvasóink – az Állatkert barátai– közül sokan nyilván személyesen is megtapasztalták már, milyen sok érdekességet, információt hallhatnak a gondozóktól egy-egy szülői értekezleten. Így van ez a Holnemvolt Vár lakó esetében is, ahol a már emlegetett hucul és falabella lovak mellett a hagyományos magyar majorság állatai (szarvasmarha, mangalica, tyúk, kecske, racka, szamár) is élnek, - a fővárosi gyerekek és vidéki gyermekkorukba visszarévedő felnőttek nagy örömére. De laknak itt dámok, érdekes törpedisznók, sőt tengeri halak is, - ez utóbbiak a Cápasuli épületében, ahol az érdeklődők az óceánok világáról, bolygónk életében betöltött szerepükről, az ökológiai egyensúlyról tudhatnak meg sokat. Ezen a környéken van a Madármentő Állomás is, ahol évente közel két és félezer védett állatot fogadnak és napi rendszerességel bemutatókat tartanak a madár- és vadállatmentés alapvető tudnivalóiről.

Fogalmazhatnánk úgy is, az itt dolgozók tanítanak, - „nem középiskolás fokon!”

És ez csak elenyésző töredéke mindannak az ismeretterjesztő és közművelődési tevékenységnek, amit az Állatkert ezen a területen végez. A Holnemvolt Vár területe olyan oktatási tér, ahol évente több száz iskolás csoport tízezernyi diákjának tartanak a tananyagot kiegészítő, arra ráépülő foglalkozásokat az állatkerti szakemberek. Mindezek mellett itt van a helyszíne a pedagógus továbbképzéseknek, módszertan tréningeknek, tehetséggondozó szakköröknek, zoopedagógiai konferenciáknak  - „tovább is van, mondjam még?”

Nem soroljuk tovább, - az állat- és állatkertbarát olvasóink nyilván mérlegre tudják tenni, hogy mi a különbség az állatkerti bemutatótér és a cirkuszi porond között.

Bizonyára sokan emlékeznek A Pál utcai fiúk azon részletére, amikor a Pásztor fivérek elvették Nemecsek üveggolyóit? Más szóval: einstandolták.

Amikor a Cirkusz „közfeladataira” hivatkozva jelenti be az állatkerti Lovarda megszerzésének szándékát, sőt ennél többet is: „a Fővárosi Nagycirkusz és Biodóm között elterülő teljes területét és 29732/9 helyrajzi számú teljes területnek valamennyi közművelődési egységét, a muzeális körhintától egészen a Hetedhét Palotáig használni kívánja” – e szándék ugyanolyan megrökönyödést vált ki minden állat- és állatkert barátból, mint ahogyan Bokáék reagáltak a vörösingesek cselekedetére.

Elismerve a cirkuszművészet erényeit, talán nem túlzás azt állítani, hogy a közfeladatok ellátásában mégiscsak fajsúlyosabb szerepe van az Állatkertnek.  Az állatok és növények bemutatása, a veszélyeztett és védett fajok megőrzése, mindezeken keresztül az élet sokféleségének ismertetése, a fenyegető környezeti ártalmak elhárításához szükséges emberi felelősség hangsúlyozása, - lehet-e ennél fontosabb feladat jelen korunkban? A nevelési, oktatási, ismeretterjesztési, közművelődési programok hol valósulhatnának meg hatékonyabban, mint Magyarország legnagyobb látogatottságú, évente milliónál is több embert bevonzó intézményénél?

De még egy fontos körülmény: ha közös működtetésű lenne a Cirkusz és az Állatkert - mégha csak bizonyos területein is -, veszélybe kerülne az Állatkert „körülhatárolt intézmény” státusza, amelyet állategészségügyi szempontból követelményként írnak elő európai jogszabályok, hiszen ilyen esetben nem állapítható meg, hogy egyes állatállományok - mint amilyenek az évadonként vándorló cirkuszi állatprodukciók „fellépői” -, milyen garanciák és felügyelet mellett mozognak.

Az elképzelés összeférhetetlen az Európai Állatkertek és Akváriumok Szövetségének (EAZA) irányelveivel is, amely kizárja a cirkuszok és állatkertek közösködését. Az EAZA pedig fontos szerepet tölt be az egyes Állatkertekben bemutatható fajok engedélyezésében, az állatcserékben, a szaporítási programok engedélyezésében.

Molnár Ferenc így magyarázza az einstand szó használatát: „Ez a csúf német szó azt jelenti, hogy az erős fiú hadizsákmánynak nyilvánítja a golyót, s aki ellenállni merészel, azzal szemben erőszakot fog használni.”

De ne fessük az ördögöt a falra, bízzunk a józan belátásban és abban, hogy ez a – mint kiderült, évekkel ezelőtt fogant elképzelés – elfogadhatatlannak bizonyul minden állat- és állatkertbarát számára.