A Bakonyban dr. Ősi Attila és kutatócsoportja által feltárt Hungarosaurus tormai a késő kréta időszakban élt, amikor a mai Dunántúli-középhegység szigetként emelkedett ki a Tethys óceánból. Mocsaras, vízparti környezetben élhetett. Négy lábon járt, és testét tüskékkel felfegyverzett páncéllemezek borították. Rokona a hátszegi Struthiosaurusnak, de sokkal nagyobb annál: hossza 4-4,5 méter, tömege 650 kg lehetett. Az Ankylosauriák összes többi ismert képviselőjétől megkülönbözteti végtagjainak aránya: mellső végtagjai hosszabbak, mint rokonaié, a hátsókkal egyenlő hosszúságúak. Ez arra utal, hogy a mozgása gyorsabb lehetett azokénál. Sajátossága az is, hogy nemcsak a vállán, hanem az ágyéka fölött is hegyes, tüskeszerű csontnyúlványokat viselt.
A Hungarosaurus csontvázához tartozó több száz csontelem nagy részét a testét borító páncéllemezek teszik ki. Ennek a páncélnak a funkciója még nem teljesen tisztázott: nem nyilván szolgálhatta a védekezést, de a partnerének való imponálást is, sőt, az sem kizárt, hogy a mai krokodilokhoz hasonlóan az elcsontosodott lemezek szilárdító izmok tapadásáttették lehetővé a gerincoszlop mentén.
Egész koponyája ugyan nem került még elő, ám a koponytöredékek alapján a koponya teljes hossza 35-40 cm körül lehetett. Még összefüggő koponyamaradvány nélkül is elmondható azonban, hogy a Hungarosaurus tormai napjainkban a legjobban ismert az Ankylosauriák európai képviselői közül.
A Kréta földtörténeti időszakban élt, 85 millió évvel ezelőtt a Bakony területén.
Testméretek: 4-4,5 méter, 650 kg.