Csángó és Hargita, a két barna medve testvér Temesváron született, majd egy ideig a Veresegyházi Medveotthon lakói voltak, s onnan kerültek 2024 nyarán a Fővárosi Állat- és Növénykertbe.
A barna medvét eurázsiai kontinens mintegy felén, továbbá Alaszkában, az Amerikai Egyesült Államok és Kanada nyugati részén is megtalálhatjuk, magasabban fekvő, egybefüggő erdőségekben.
Európában korábban általánosan elterjedt volt, de napjainkra néhány magasabb hegységbe szorult vissza. Jelentős számban él az erdélyi Kárpátokban, de stabil állományai élnek Szlovákiában is.
Magyarország mai területéről az 1850–1860-as években kipusztult, az ezt követő másfél évszázadban csak egy-egy esetben fordult elő. 2014 elejétől újra állandóvá vált a jelenléte Észak-Magyarországon, a következő télen már bizonyítottan át is telelt egy példány. A medve a felvidéki erdőségekből az Ipoly-völgyön keresztül juthat el a megtelepedésre alkalmas hazai élőhelyekre (Börzsöny, Mátra, Bükk-vidék). Szakemberek szerint akár négy-öt medve is kóborolhat Észak-Magyarországon, amelyek valószínűleg természetes életvitelük revén, a Tátra térségéből kerültek az országhatáron belülre.
Magyarországon fokozottan védett. Eszmei értéke: 250 000 Ft
A barna medve tipikus mindenevő; megeszik gyakorlatilag mindent, legyen az fű, gomba, gyökér, erdei gyümölcs, rovar, kisemlős vagy szarvas méretű zsákmány. Nyáron elsősorban növényeket, terméseket és hagymákat fogyaszt. Táplálék után kutatva előszeretettel ássa ki az üreglakó állatokat, de étrendjében kiemelt helyen szerepelnek az ízeltlábúak is, a mézet pedig közmondásosan kedveli. Ezek a fehérje- és zsírforrások különösen ősszel, a téli nyugalmi időszak előtt fontosak, amikor tartalékokat halmoz fel a testében zsír formájában a kemény hónapokra.
A barna medve bármelyik napszakban lehet aktív, de rendszerint reggel és este táplálkozik, a nap többi részét pedig fedezékében tölti. Ehhez többnyire egy mélyedést ás magának, és belefekszik. Több száz kilométert is bekóborol egy év alatt, mindig az adott évszakban legtöbb táplálékot kínáló területeket keresve.
A barna medvék általában nem őriznek maguknak saját területet, az egyedek útvonalai gyakran átfedik egymást. Az anyák inkább bocsikat védik, ilyen helyzetben pedig agresszívak lehetnek. Alapvetően magányos állat, de a bő táplálékforrásoknál többen is összegyűlhetnek. Ilyenkor több korosztályból álló családi csoportok alakulnak ki, és ezekben viszont már megfigyelhetők az egyedi erőn alapuló dominancia-viszonyok. A legerősebb hímek a legmagasabb rangúak.
A téli nyugalmi időszak a tél elején kezdődik, és a helyi viszonyoknak megfelelő ideig tart (a melegebb vidékeken el is maradhat). A nyugalomra vonuló medve leginkább nagy kövek, vagy óriásfák gyökerei közé odút ás, majd száraz növényekből bealmol magának. Nem ritkán több, egymást követő évben ugyanazt az odút használja. A nyugalmi időszakban nem hibernálódik, és gyakran felébred, ezért ez nem is igazi téli álom, mint egyes rágcsálóknál, hüllőknél és kétéltűeknél. Télen testsúlyuk jelentősen (akár a negyedével is) csökken, ezért tavasszal igyekeznek mielőbb regenerálódni.
A nőstény medvék a 10–30 napig tartó párzási időszakban több hímmel is párosodhatnak. A hímek megküzdenek egymással a párosodás jogáért, és a nyertes 1–3 hétig igyekszik is védeni a megszerzett nőstényt.
Leginkább május és június között párzanak, viszont a megtermékenyített petesejt beágyazódása rendszerint 5 hónapot – vagyis a téli nyugalmi időszak kezdetéig – késik; a vemhesség ezután 6–8 hétig tart, vagyis a gyámoltalan, csupasz és vak kölykök (rendszerint 2-3) télen születnek meg. A kezdetben mindössze 340–680 grammos bocsok gyorsan fejlődnek: 3 hónapos korukra már 15 kg-osak, és a 6. hónapban elérik a 25 kg-ot. 18–30 hónapos korukig szopnak, de 5 hónapos koruk után már nem csak anyatejen élnek. A fiatalok legalább a második tavaszig anyjukkal maradnak, de a legtöbbször 3–4 évig együtt élnek. A hím medvék nem vesznek részt az utódok gondozásában, sőt, kifejezetten veszélyeztetik azokat. Nem csoda, hogy az anyamedve rendkívül agresszíven lép fel minden vélt és valós támadóval szemben (ilyenkor különösen veszélyes lehet az emberre is).
A fiatalok 4–6 évesen válnak ivaréretté, de 10–11 éves korukig még nőnek. A természetben körülbelül 25-30 évet élnek, állatkertben azonban az 40-50 éves kort is megérhetik.
Testhossz: 120-250 cm
Súly: 100-350 kg
Táplálkozás: mindenevő
Vemhességi idő: 6-8 hét
Utódok száma: 2-3
Élettartam: 30-45 év
Elterjedés: Eurázsia, Észak-Amerika
