Nagyon-nagyon-nagyon-nagyon…
2025-10-10
Nehéz megfelelő „fokozatot” találni, hogy kifejezhessük azt az érzést, ami az Állatkerti Nevelőszülők Találkozója után elönti Alapítványunk kis csapatát. A köszönet ugyanis kevés…
Néhány napba beletelik, mire lecseng az élmény: a rendezvény előkészítésének „pörgése”, a szülői értekezleteket tartó gondozókkal való pontostás, az állomásjátékok helyszínének kijelölése, a támogató cégekkel való egyeztetés, a tombolanyeremények összegyűjtése, sztárvendégünk meghívása, a nyomdai anyagok előkészítése, önkénteseink felkérése, - az elmúlt két hónap ezekre a teendőkre ment el, villámgyorsan. Ennél gyorsabban csak a vasárnapi nap ment el, legalább is számunkra, a szervezők számára.
Reméljük, a nevelőszülőknek hosszabbnak tűnt és hosszabb ideig tart az élmény „utóhatása” is: megerősíti az örökbefogadókat abban, hogy érdemes adományozni számukra, jó körülmények között élnek kedvenceik, szerető ápolók viselik gondjukat, és az Állatkert olyan hely, ahol mindig történik valami jó, amiért érdemes kilátogatni.
Ebben a meggyőződésben köszönjük mindenkinek, aki a hűvös időjárás ellenére is eljött október 5-én az Állatkerti Nevelőszülők Találkozójára. Köszönjük céges támogatóinknak is jelenlétüket az állomásjátékon, a sok-sok tombola nyeremény felajánlását, a nevelőszülőknek osztogatott Bombi szeleteket és Zebrapen filctollakat, a Nemadomfel Kávézó csapatának segítő munkáját, Solti Ádámnank, a Madách Színház művészének, hogy még az előadás előtti szűk időben is eljött, megosztani gondolatait az állatok szeretetéről és védelméről.
Értő közönségnek beszélt, hiszen mindazok, akik hallották a megnyitón, a Fővárosi Állat- és Növénykert legelkötelezettebb hívei, támogatói.
Köszönjük mindenkinek. Nagyon-nagyon-nagyon-nagyon…
