Megérkezett Fülike és Pütypürüty!
2011-05-30
Száz év után először érkeztek földimalacok Állatkertünkbe. A két állat a Szavannaház egyik, külön az ő számukra kialakított, fordított világítási programú bemutatóhelyére került. A ritka, semmilyen más állathoz nem hasonlítható, Afrikában őshonos emlősök egy ősi állatcsoport utolsó ismert képviselői.
Túrásra alkalmas orrával, hosszú szamárfülével, a kengurukéra emlékeztető farkával és az ásáshoz idomult karmos lábaival a földimalac (Orycteropus afer) Afrika legfurcsább emlősállata. Nem is hasonlító semmi máshoz, és nem is léteznek igazán közeli rokonai. Állatkertekben is meglehetősen ritkán látható, hiszen jelenleg csak a világ kb. 30 állatkertjében láthat a közönség ilyen állatokat. Péntek óta a budapesti zoo is ezen állatkertek közé tartozik, hiszen ezen a napon volt először látható az a két földimalac, amelyek a győri Xántus János Állatkertből érkeztek Budapestre.
Mivel éjjel aktív fajról van aszó, állatkerti férőhelyüket is úgy alakítottuk ki, hogy lehetőség szerint aktív életet mutassanak a látogatók szeme láttára. Ennek érdekében bemutatóhelyükön fordított világítási program működik: nappal holdfényt utánzó félhomály hivatott elhitetni az állatokkal, hogy éjszaka van, éjjel pedig a napfénypótló mesterséges megvilágítás fénye árasztja el a földimalacok férőhelyét. Az állatok persze most még csak ismerkednek új, a Szavannaházban kialakított otthonukkal, de remélhetőleg hamarosan felveszik a megfelelő életritmust, és minden érdeklődő jól láthatja őket.
A földimalac az úgynevezett csövesfogúak közé tartozik. A név arra utal, hogy az ide tartozó állatok fogaik felépítésében minden más emlőstől különböznek. A fog belsejében az emberre is jellemző pulpaüreg helyett ugyanis mikroszkopikus méretű csövecskék sokasága található, ezeken át jutnak el az erek és az idegek a fog belsejébe. Tulajdonságaikban ezek az állatok igen ősiek, afféle „élő kövületek”. 10-20 millió éve a csövesgfogúak számos faja élt, többségük azonban hárommillió éve teljesen kihalt, így a földimalac az állatcsoport egyetlen ma is élő képviselője.
A földimalacok kedvenc eledelét a termeszek jelentik. Erős karmaikkal képesek felszakítani a termeszvár betonkeménységű falát, illetve kiásni annak föld alatti részeit. Mintegy 30 centiméteres, ragadós nyelvükkel könnyedén kilefetyelik a termeszeket a járatokból. Egy éjszaka akár ötvenezer termeszt is képesek elfogyasztani.
Afrika őslakói az ősidők óta ismerik, az európaiak közül pedig először a dél-afrikai búr telepesek találkoztak vele (ezért is terjedt el angol nyelvterületen is a búr-holland aardvark szó az állat neveként). Nálunk a nyelvújítás korában még „reményfoki vájlábnak” hívták, később terjedt el a földimalac név.
Budapesten egyébként nem először láthat a közönség földimalacokat. A korábbi állatokra azonban már csak régi dokumentumok és fotók emlékeztetnek. Legutóbb ugyanis majd egy évszázada, 1912-ben érkeztek földimalacok Budapestre, mégpedig Kittenberger Kálmán ajándékaként.
Megosztom
