Luzoni kéregpatkány a Xántus-házban

Amennyire az emberi emlékezet és a régi feljegyzések alapján kideríthető, eddig még sosem volt Állatkertünkben luzoni kéregpatkány. A Cseh Köztársaságból érkezett állatok már a karanténban olyan jól érezték magukat, hogy nemcsak frigyre léptek, hanem még kölykük is született.

Újabb érdekes állatfajjal gazdagodott a délkelet-ázsiai állatvilágot bemutató, Xántus Jánosról elnevezett állatház. A luzoni kéregpatkányról van szó, amely eddig még sosem volt látható Állatkertünkben. A két felnőtt állat a Cseh Köztársaságban található Jihlava állatkertjéből került hozzánk. Itteni tartózkodásuk első hónapjait a karanténban töltötték, ahol úgy látszik, máris remekül érezték magukat. Ugyanis a nőstény állat még a karanténban világra hozott egy kölyköt, s ha az ellés időpontjából (augusztus 15.) visszaszámoljuk a fajra jellemző, 65-95 napnyira tehető vemhességi időt, kiderül, hogy már a kicsi fogantatása is a karanténban történt. Azóta persze a kéregpatkányok átköltöztek végleges helyükre, így most már a közönség is láthatja őket.

A luzoni kéregpatkány (Phloemys pallidus) a rágcsálók rendjébe, azon belül az egérfélék családjába tartozik. 2-3 kilogrammos súlyával valójában ennek a családnak az egyik legnagyobbra növő képviselője. Amint nevéből is sejteni lehet, Délkelet-Ázsiában, egészen pontosan a Fülöp-szigetekhez tartozó Luzon szigetének északi és középső területein honos. Trópusi, erdőlakó jószágról van tehát szó, amely ideje nagy részét a fák ágai között tölti. Karmos ujjaival remekül alkalmazkodott a fák kérgén való kúszásra, ezért is kapta a kéregpatkány nevet. Tápláléka főként levelekből, friss hajtásokból, gyümölcsökből áll. Éjjel aktív, és vagy magányosan, vagy párban él, illetve a párral tartanak egy darabig a kölykök is. Az egerek, patkányok és más, ugyanezen családba tartozó rágcsálók többségétől eltérően viszonylag kevés utódot, ellésenként általában csak egy (esetleg két) kölyköt hoz a világra. A kicsi öthónapos koráig él anyatejen, és általában 8-18 hónapos korban éri el az ivarérettséget. Úgy látszik, hogy sikeresen védekezik a ragadozók ellen, hiszen a rágcsálók többségének általában éppen azért van sok utódjuk, hogy akkor is maradjon elég kölyök, ha a ragadozók meg is tizedelik őket. A luzoni kéregpatkánynak jellegzetes, gyümölcsös-pézsma aromájú illata van, amely, ha nem is kifejezetten kellemetlen, talán elbizonytalanítja a ragadozókat.

Szerencsére a luzoni kéregpatkány nem veszélyeztetett, és még ma is viszonylag gyakorinak számít. Annak ellenére, hogy egyes területeken nemcsak megeszik, hanem a bőréből kisebb zsákokat, öveket és sapkákat is készítenek az őslakók.

Érdemes megjegyezni, hogy a luzoni kéregpatkányt, és közeli rokonát, a sörtés kéregpatkányt (Phloemys pallidus) magyar nyelven időnként ködpatkány néven is emlegetik. Meg kell jegyezni azonban, hogy hibásan! Tény és való, hogy mindkét faj angol nevében szerepel a „cloud rat” elnevezés, amelyet tényleg fordíthatunk ködpatkánynak. Ám ugyanez az elnevezés más rágcsálók, legfőképpen a Crateromys-nembe tartozó négy faj angol nevében is szerepel. A magyar elnevezések sokkal következetesebbek, mint az angol nevek, így magyarul csak a Crateromys-fajokat hívjuk ködpatkánynak, a Phloemys nem két fajának viszont kéregpatkány a neve. A dolog egyébként egyszerű, ha az állatok magyar elnevezéseinél nem az angol név szolgai fordításából indulunk ki, hanem a magyar nyelvű szakirodalom több mint két évszázados hagyományait követjük. Vagy, ha már fordítunk, ebben a konkrét esetben célszerű a latinosított, de voltaképpen ógörög eredetű Phloemys névből kiindulni, amiben a phloem szó kéregre, háncsra utal, a mys pedig egérre vagy patkányra. Ráadásul a kéregpatkány és a ködpatkány összetévesztése azért is jelenthet gondot, mert nemcsak a kéregpatkányból, hanem a ködpatkányból is van olyan faj, amelyik Luzon szigete után kapta a nevét.