Layla monológja, az orrszarvúk világnapján

Layla vagyok, a szélesszájú orrszarvú, de ha örökbe fogadsz, Te is hívhatsz „Kis Hercegnőnek”. Tudom, ez azért egy kicsit túlzás az 1500 kilómhoz képest, de azért jól esik…

Több szempontból is különleges vagyok, őseim már a miocén korban is itt voltak, belakták a Kárpát-medencét is, a lábnyomuk a leggyakoribb az ipolytarnóci őslénytani lelőhely homokkövében. Mára sajnos sokkal kevesebben vagyunk, eredeti élőhelyünk folyópartjain már nem tudnánk ennyi nyomot hagyni. Az emberi tevékenységek miatt beszűkült élőhelyünk és egy kínai gyógyászatból származó tévhitet kiszolgáló orvvadászat a világ minden táján a kipusztulás szélére sodorta mind az öt fajunkat.

Mi orrszarvúk abban is különlegesek vagyunk, hogy eredeti élőhelyünkön szimbiózisban élünk egy, a nyűvágók családjába tartozó madárral, aki a kullancsokat, élősködőket távolítja el a bőrünkből, ezen kívül persze a veszélyre is figyelmeztet. No persze amíg nem volt mértéktelen az orvvadászat, túl sok veszély nem fenyegetett minket, hiszen az elefánt után mi vagyunk a legnagyobb szárazföldi emlősök.

Ezen kívül a kinézetünk is különleges, hiszen a szarvunk az orrunkra nőtt, nincs az egész vadonban, akarom mondani az egész Állatkertben még egy ilyen furcsa állat… Van, akik szerint a legendás egyszarvúról szóló mesét is mi ihlettük, de ez nem igaz. Neki a homlokán nőtt a szarva, és az teljesen hétköznapi. Ott sok állat tud szarvat növeszteni, és aligha fontos, hogy egyet vagy kettőt, az állatok többsége úgysem tud számolni. Az orrunkon egyedül nekünk van szarv, ez a különleges!

Én pedig még mindezen kívül is fokozottan különleges, sőt világszenzáció vagyok, mert én vagyok a világon elsőként mesterséges termékenyítés útján született orrszarvú bébi, és mind a mai napig köszönöm, jól vagyok.

Bárcsak a faj- és nemzetségtársaim – akik már a kipusztulás szélére sodródtak - is elmondhatnák ezt a világon!