Kiscsikó született a Parasztudvarban

Vidám ugrándozás fogadja a látogatókat a Parasztudvarban. Május 29-én ugyanis egy virgonc kiscsikó látott napvilágot. Az apróság most még anyja, Lankás mögé bújva ismerkedik a látogatókkal. A Parasztudvarban látható lovak egyébként a különleges hucul lófajta képviselői.

Nemcsak az egzotikus vadállatok szaporodnak jól Állatkertünkben, hanem a Parasztudvarban térségében látható háziállatok is. Legutóbb a hucul lovaknál született kiscsikó. A május 29-én világra jött virgonc apróság kancának bizonyult, nevet azonban még nem kapott. Az anyaállatot mindenesetre Lankásnak hívják, és az Aggteleki Nemzeti Park területén élő huculménesből származik. A kiscsikó nyurga lábaival és a homlokán található fehér színű jeggyel (csillag) néhány nap alatt a közönség kedvencévé vált. Egyelőre azonban még csak anyja mögé bújva, biztonságos fedezékből ismerkedik a látogatókkal. A ficánkoláson kívül a csikónak leginkább a rendszeres táplálkozásra van gondja: szinte a nap bármely szakában megfigyelhető, ahogy Lankás tápláló kancatejjel eteti. A lótej egyébként viszonylag magas cukortartalmú, nem véletlen, hogy bizonyos vidékeken erjesztett formában, kumiszként fogyasztják.

Maga a fajta az Északkeleti-Kárpátok mentén alakult ki, aránylag kis termetű, szívós, eredetileg hegyi terepen használt hátas, málhás és fogatos lóként. Nevét a hucul népről kapta, amely a fajta eredeti tenyésztője lehetett, bár a Bukovina, Galícia és a történelmi Magyarország határterületén élő népek mind használták, így ma Szlovákiában, Romániában, Lengyelországban és persze Magyarországon is őshonos, illetve régen honosult fajtának tekintik. A fajta szervezett tenyésztése az 1700-as évek végén kezdődött, elsősorban hadi célokkal, hiszen a hegyi tüzérség szállítási feladatainak megoldására ez a fajta volt a legmegfelelőbb. A lucsinai és a radautzi huculménes különösen híres volt. Az Osztrák-Magyar Monarchia felbomlása után a magyarországi állomány tenyésztési központja Turjaremete és Bántapusztán volt a Honvédség felügyelete alatt.

A második világháborút követően az állomány részben elpusztult, részben szétszóródott, így a hazai hucul populáció csaknem teljesen elveszett. Az 1960-as években azonban Anghi Csaba, a Állatkertünk akkori főigazgatója összegyűjtötte a még fellelhető állatokat. Az akkor alapított ménes jelenleg Jósvafő közelében van elhelyezve, az Állatkert és az Aggteleki Nemzeti Park együttműködése nyomán. Az együttműködés része, hogy a ménesből egy-egy kanca rendszeresen az Állatkertben vendégeskedik, hogy a látogatók megismerhessék ezt a különleges lófajtát. Az állatkerti bemutatásra mindig vemhes kancát választanak ki, hogy a kiscsikó Budapesten jöjjön a világra.

A hucul ló világállománya nagyjából kétezer egyedre tehető. Ez igen kevésnek számít, így a fajtát joggal tekinthetjük veszélyeztetettnek, még ha eltűnésétől nem is kell tartanunk jelenleg. Bár a veszélyeztetettség fogalmáról általában a különféle vadállatfajok kapcsán hallani, a veszélyeztetettséget az ember által kitenyésztett háziállat fajták esetében is értelmezzük. Egy háziállat fajta rendszerint akkor válik veszélyeztetetté, ha egykori gazdasági jelentőségét elveszti, és ezért felhagynak a tenyésztésével. Ilyen okok miatt számos régi magyar háziállat fajta pusztult ki (pl. szalontai vörös sertés), más részüket pedig az utolsó pillanatban mentették meg a kipusztulástól (pl. szürkemarha, mangalica). Ma már sok országban a kulturális örökség részének tekintik az őshonos vagy régen honosult fajtákat, és erőfeszítéseket tesznek a megőrzésük érdekében. Ez sokszor gazdaságilag is indokolt, hiszen az ősi fajták génjeinek megőrzése tenyésztési szempontból hasznos lehet, ráadásul egyes fajták gazdasági jelentősége újból megnőhet, amint ez például a mangalica esetében történt. Hasonló a helyzet a hucul lóval is, amely nyugodt vérmérséklete miatt kiválóan alkalmas gyermekek lovagoltatására, vagy akár terápiás célra is.

Megosztom