Junior már frakkos nagyfiú!

Junior, a pingvinfióka három és fél hónapos korára elérte a 3,6 kilogrammot. Nemrégiben már kikerült nevelőmamája „szárnyai” alól a pingvincsapatba. Junior nagyon élvezi a kinti kifutót, sokat úszkál a többiekkel.

A déli félteke különböző vidékein élő összesen húsz pingvinfaj közül Állatkertünkben a pápaszemes pingvineket (Spheniscusdemersus) láthatja a nagyközönség. Ez a faj eredetileg Afrika déli felében, a Dél-Afrikai Köztársasághoz és Namíbiához tartozó tengerpartok mentén él. Az állatkerti tartás szempontjából ez azt jelenti, hogy a pápaszemes pingvinek a mi éghajlatunkon szabad ég alatt is tarthatók, és nincs szükségük klimatizált állatházakra, mint a sarkvidéki pingvinfajoknak. Ennek ellenére a világ állatkertjeiben mégsem ezt a fajt, hanem egy közeli rokonát, a Humbolt-pingvineket szokták leggyakrabban bemutatni.

Bár Állatkertünk történetében korábban is volt példa pingvinek tartására, a pápaszemes pingvinekkel 1985 óta foglalkozunk. Az ekkor érkezett törzsalapító állatok közül akad, amelyik még ma is él, és a huszonöt felnőttből álló kolónia többi tagja is a több mint negyedszázada érkezett állatok leszármazottja. Persze időközben más állatkertekből is érkezett egy-egy tenyészállat vérfrissítés céljából.

Az első budapesti pingvinfióka, aki szerencsésen fel is növekedett, 1994-ben kelt ki a tojásból, és azóta több-kevesebb rendszerességgel számos további fióka látott napvilágot. A legifjabb jövevény, aki sorrendben a huszadik pingvinfióka Állatkertünkben, az idei év őszén, szeptember 24-én látta meg a napvilágot. Az első másfél hónap során azonban még a gondozók sem láthattak belőle sokat, hiszen a gondos szülőpár, Joy és Füves Holland annyira takarta és védelmezte a költőüregben cseperedő apróságot, hogy még az állatgondozóknak is csak nagy üggyel-bajjal sikerült őt megfigyelni és lefényképezni. Az első felvételt, amely egy héttel a kikelés után készült, annak idején honlapunkon is bemutattuk.

A fiókák nevelésével kapcsolatos jól bevált gyakorlat alapján másfél hónapig a szülőpár gondoskodott az utódról. Ez idő alatt sokat nőtt és fejlődött, és a végén már a felnőtteknek való táplálékot, egész heringet is képes volt elfogyasztani. Másfél hónap után a gondozók különválasztották a kicsit, és egyelőre a csapattól külön tartották és gondozták. Ennek nyomán a fióka megtanulta kézből elfogadni a tengeri halat a gondozóktól, éppúgy, ahogy a kolónia többi tagja is. A pingvinek etetése ugyanis egyenként és kézből történik, mert így lehet megfelelően ügyelni arra, hogy a kolónia valamennyi tagja megfelelő mennyiségű táplálékhoz jusson.

Junior nagyon élvezi a kinti kifutót, sokat úszkál a többiekkel. A sok mozgáshoz energia is kell: naponta kétszer igen jó étvággyal lenyel akár 4-5 heringet. Bár a csapatba jól beilleszkedett és már ruhája is hasonlít a felnőtt pingvinekéhez, azért néhány hétig még jól megkülönböztethető lesz a nagyoktól.