Fiókák a koronás darvaknál

Mami és Papi, a két koronásdaru képtelen abbahagyni a szaporodást. Ez persze igen nagy öröm és szerencse, hiszen így a nagyközönség rendszeresen láthat fiókákat ezeknél a látványos afrikai madaraknál. Idén két trónörökös kelt ki a tojásból.

Újabb kisállatokkal gyarapodott az állatkerti ifjúság. A legújabb jövevényeket a keselyűröpdében láthatja a közönség, ahol a fakókeselyűn kívül természetesen több más madárfaj is bemutatásra kerül. Ezúttal a szürkenyakú koronásdarvaknál jött világra két fióka. A trónörökösök még július végén keltek ki a tojásból, és meglehetősen sokat fejlődtek az elmúlt két hétben. A fiókák nemcsak méretüket, hanem színüket tekintve is jelentősen különböznek a felnőtt állatoktól. Tollazatuk pihés, vörösesbarna, illetve zsömleszínű, és a felnőttekre jellemző karcsú lábak helyett tömzsi lábakon szaladgálnak. A fejükön pedig még semmi nyoma az aranyszínű tollkoronának, amelyről egyébként a faj a nevét kapta.

A szülőpár, akiket – elég prózai módon – Maminak és Papinak hívnak, igazán sikeresnek mondható, legalábbis ami a szaporodást illeti. 1999 óta, amikor Tanzániából Budapestre érkeztek, összesen nyolc fészekaljra való fiókát költöttek ki. Mivel egy-egy fészekalj kettő, esetenként három fiókából szokott állni, könnyen ki lehet számolni, hogy majdnem két tucat fióka származik ettől a két állattól. A már felcseperedett korábbi trónörökösök más európai állatkertekbe, például a németországi Erfurtba, a hollandiai Emmenbe, illetve a franciaországi Les Mathes állatkertjébe kerültek.

A sikeres szaporulatnak talán az is a titka, hogy Mami és Papi igen gondos szülők. Egyetlen pillanatra sem hagyják magukra fiókáikat, folyamatosan vezetgetik őket. Ezzel együtt táplálkozni is megtanítják a kicsiket: megmutatják, mit és hogyan érdemes felcsipegetni, hogy a fiatalok minél hamarabb eltanulhassák, hogyan lakhatnak jól. A felnőttek gondoskodása kiterjed a trónörökösök védelmére is. Mami és Papi még a gondozókkal szemben is védik őket: magasra szökkenve, rúgásokkal igyekeznek távol tartani mindenkit, aki a fiókák felé közelít.

A szürkenyakú koronásdaru (Balearica regulorum gibbericeps) Kelet- és Dél-Afrika nyílt, szavannás területeinek lakója. Különösen folyók, vagy nagyobb állóvizek közelében érzi otthon magát. Nappal aktív. Alapvetően párban, vagy kisebb családi közösségekben él, de időnként előfordul, hogy egy táplálékban gazdagabb területen 80-100 madár is csoportosul. Tápláléka különféle növényekből, magvakból, valamint rovarokból, férgekből, apróbb halakból, békákból, kígyókból áll. Testfelépítését tekintve igen ősinek számít, és mivel az elmúlt 40 millió évben alig változott, „élő kövületként” tartják számon. A tojók általában 1-3 tojást raknak, amelyekből egy hónap elteltével kelnek ki a fiókák. A felnőtt madarak akár 25 évig is élhetnek.

Megosztom