2010. Az Európai Ragadozók Éve - Február a dögkeselyű hónapja!

Az Európai Állatkertek és Akváriumok Szövetsége (EAZA) 2010-es kampányának középpontjában Európa ragadozói állnak. A „piszkos 12” fantázianéven futó kampányhoz a Budapesti Állatkert is csatlakozott. A programban idén kiemelt 4 faj közül most a dögkeselyűt mutatjuk be.

A dögkeselyű (Neophron percnopterus) a vágómadár-alakúak (Accipitriformes) rendjébe, ezen belül a vágómadárfélék (Aegypiinae) családjába tartozó Neophron nem egyetlen faja.

Dél-Európában, Ázsia nagy részén és Afrikában fészkel. A sivatagtól, sztyeppéken keresztül a trópusi esőerdőkig szinte minden övezeten előfordul. Nyílt vidékek lakója, ahol sziklafalak párkányain költ. Emberi települések közelében is felbukkan.

A keselyű hossza 60-70 centiméter, szárnyafesztávolsága 155-180 centiméter, testtömege 1600-2200 gramm. A keselyűk között a dögkeselyű a legkisebb. Röpképe nagyon jellegzetes: a fekete-fehér szárny egyenes szélű, de a vége hegyes; a fehér farok ék alakú. A tollazata fehér, az evezők feketék, a csupasz arci rész sötétsárga. A csőre vékonyabb, mint a többi keselyűé, ami arra utal, hogy keményebb húsokat nem képes felaprítani. Többségében dögevő, de a hulladékokat is megeszi. Egyik kedvence a strucctojás, ám csőre gyenge a feltöréséhez, ezért keres egy megfelelő követ és addig dobálja, amíg a tojás el nem törik.

Fákra vagy sziklákra rakja gallyakból készült fészkét. A fészekalja 1-3 barna foltos tojásból áll, melyen 42 napig kotlik. A költésben és a fiókák 12 hétig tartó felnevelésében mind a két szülő részt vesz.

Magyarországon fokozottan védett, eszmei értéke 100 000 forint.