2009. Európai ragadozók éve - Február a sarki róka hónapja!
2009-02-10
Az Európai Állatkertek és Akváriumok Szövetsége (EAZA) 2009-es kampányának középpontjában Európa ragadozói állnak. A „piszkos 12” fantázianéven futó kampányhoz a Budapesti Állatkert is csatlakozott. A programban kiemelt 12 faj közül most a sarki rókát mutatjuk be részletesebben.
A sarki róka (Vulpes lagopus) a világ legzordabb körülmények között élő állataink egyike. Észak-Amerika és Eurázsia északi területein, valamint Grönland és Izland szigetén fordul elő. Elterjedési területének nagyságát a jégpáncél kiterjedése és a rendelkezésére álló táplálékmennyiség is befolyásolja.
A sarki rókák meglehetősen kis termetű állatok: magasságuk 25–30 centiméteres, testhosszuk pedig átlagosan 55–70 centiméter, amihez kb. 30 centiméteres farok kapcsolódik; testtömegük 2,5–8 kilogramm között mozog.
Valamennyi emlős közül ő viseli a legmelegebb bundát: akár mínusz ötven fokos hidegben is remekül érzi magát. Mancsuk szőrös, akárcsak a mezei nyulaké, innen latin nevük második tagja: lagopus, azaz „nyúllábú”.
A sarki rókát tömött bunda borítja, melyet évente kétszer vált. Két természetes színváltozat ismert, a „fehér” és a „kék”. A „fehér” változat a domináns, a vadon élő állomány 99%-a telente hófehér, nyaranta viszont világosszürkés barna, a hasi tájékon fehéresszürkébe hajlóan.
A sarki róka táplálékát zömében lemmingek teszik ki. Előfordulási területük kiterjedése és példányszámuk is nagyban függ a rendelkezésre álló rágcsálók mennyiségétől. A lemmingek mellett sarki nyulakat, madarakat és tojásaikat, illetve dögöket – többek között az alkalomadtán rá is vadászó jegesmedve táplálkozásának maradékait – fogyaszt. Március-áprilisban a gyűrűs fókák hóba vájt gödrökben hagyott borjaira is vadászik.
A sarki róka monogám, a párok rendszerint együtt maradnak a március-áprilisi párzási időszakon kívül is. A kicsinyek felnevelésében mindkét szülő részt vesz. Amennyiben a táplálékmennyiség biztosított, az utódok sok esetben szüleikkel maradnak a következő évben, hogy segítsenek felnevelni a következő almot. Ilyen esetekben kiterjedt, komplex járatrendszerek jöhetnek létre.
Az emberiség érdeklődését régen felkeltette a gyönyörű, tömött sarkiróka-bunda, ezért a fajt mindig is intenzíven vadászták. Egyes területeken (elsősorban Izlandon) a farmerek vadásszák, mert károkat okoz a juhállományban. Az elszigetelt területeken élő állatok a híradások szerint rendkívül kíváncsiak, gyakran a kutatók közvetlen közelébe merészkednek.
A Természetvédelmi Világszövetség értékelése szerint a sarki róka nem veszélyeztetett. Ez elsősorban az újabban hozott védelmi intézkedéseknek, a faj nehezen megközelíthető, hatalmas területet felölelő élőhelyének és alkalmazkodóképességének köszönhető.
