2009. Európai ragadozók éve - Augusztus az ibériai hiúz hónapja!

Az Európai Állatkertek és Akváriumok Szövetsége (EAZA) 2009-es kampányának középpontjában Európa ragadozói állnak. A „piszkos 12” fantázianéven futó kampányhoz a Budapesti Állatkert is csatlakozott. A programban kiemelt 12 faj közül most az ibériai hiúzt mutatjuk be.

Az ibériai hiúz (Lynx pardinus) a világ legritkább macskaféléje, mely ismert spanyol hiúz vagy párduchiúz néven is. Sokáig az eurázsiai hiúz egyik alfajának tartották, de ma már bizonyítottan külön faj. A leginkább veszélyeztetett európai ragadozó és a világ legritkább macskaféléje.

Az ibériai hiúz egykor gyakori állat volt az Ibériai félszigeten, sőt dél-Franciaországban is élt néhány példány. A 20. század elején még körülbelül 100 000 példánya élt, de a 60-as és 90-es évek közt az állatok 80%-a eltűnt, a vadászat és az üregi nyulak megfogyatkozásának következtében. A spanyol hiúznak mára csak elszórt populációi maradtak Spanyolország délnyugati részén, Portugáliából pedig talán már ki is pusztult. Legnagyobb populációja a dél-spanyolországi Coto Doñana Nemzeti Parkban található. A becsült populáció körülbelül 100 egyedre tehető.

A párduchiúz megjelenésében az eurázsiai hiúzhoz hasonlít, csak kisebb kiadásban, testhossza maximum 1 méter (de általában kevesebb), beleértve 15 cm-es farkát is. Marmagassága azonban neki is körülbelül 70 cm, hosszú lábai miatt. A felnőtt állatok 10-12 kg-ot nyomnak, a nőstények kicsit könnyebbek. A spanyol hiúz pofája alapvetően sokkal macskaszerűbb, mint a többi hiúzé. Bundáján határozottabban látszódnak a pöttyök, innen ered a párduchiúz elnevezés. Bundájának alapszíne világosabb az eurázsiai hiúzénál, világosszürke vagy sárgásbarna. Pofaszakálla sokkal markánsabb, mint a többi hiúznak.

Mivel kisebb többi rokonánál, zsákmányállatai is kisebb termetűek, a mezei nyúlnál ritkán zsákmányol nagyobb állatot. Szürkületkor vadászik, rágcsálókra, nyulakra, rovarevőkre, madarakra, hüllőkre és kétéltűekre, tehát mindenre, ami mozog és elég kicsi. Mivel az utóbbi időben túlvadásszák, illetve járványok ritkítják a nyúlpopulációt, a hiúzok rákényszerülnek, hogy nagyobb állatokat is zsákmányoljanak. Egy kifejlett hímnek naponta egy, egy vemhes nősténynek pedig naponta három nyulat kell megennie, hogy le ne gyengüljön. Az ibériai hiúz legjobban a nyílt erdőkkel kevert nagy kiterjedésű bozótosokat kedveli. Egy kifejlett ibériai hiúznak 10-20 négyzetkilométer territóriumra van szüksége, de a terület mérete a vadászható állatok mennyiségétől is függ. Magányosan élő és vadászó állat.
A párzási időszak beköszöntével (január-február) a nőstény elhagyja territóriumát. Általában 2-3 kölyköt hoz világra, a kicsik 18 hónaposan hagyják el anyjukat.

Az ibériai hiúz csekély populációját veszélyeztetik a portugáliai és spanyolországi paratölgy-erdők kivágása, a szőrméjéért való vadászás és az üregi nyúl visszaszorulása is.
A fő veszélyt azonabn leginkább az autók jelentik. 2000 óta a párduchiúzok 62%-a gázolásban pusztult el. Még utolsó menedékükben, a Coto Doñana Nemzeti Parkban sincsenek biztonságban az autóktól. Szakemberek szerint, ha az állatok ilyen mértékben hullanak el, az ibériai hiúz öt éven belül kipusztulhat.
Halvány reménysugár, hogy 2005-ben a világon először fogságban születtek spanyol hiúz-kölykök, szám szerint három, azóta pedig még négy. Ezek a születések felvetik a lehetőséget, hogy fogságban való szaporítással talán meg lehet menteni az ibériai hiúzt, de egyelőre még vadon próbálják megóvni.