„Régi-új” állatházak a Fővárosi Állat- és Növénykertben

Két különleges épületet nyitottak meg ma az Állatkertben. A Bivalyház, illetve Régi Zsiráfház nevet viselő állatházak eredetileg 1912-ben épültek, ám az Állatkert rekonstrukciójának soron következő állomásaként a háború utáni épületeket az idei év első felében lebontották, és visszaépítették az elpusztult eredeti állatházakat.

Az 1866-ban megnyílt Fővárosi Állat- és Növénykert ma is meglévő, műemlék épületeinek nagy részét 1909 és 1912 között, a városligeti intézmény száz évvel ezelőtti nagy átépítésének idején emelték. Bár jó részük ma is látható, némelyikük a második világháborúban olyan súlyos sérüléseket szenvedett, hogy a háború után meg sem próbálkoztak a felújításukkal. Helyettük inkább teljesen új állatházakat építettek, természetesen az akkori időkben szokásos módon, a szocialista realizmusnak nevezett alkotómódszer jegyében. Ezek az állatházak tehát egyáltalán nem illeszkedtek a műemlék épületek jellegzetes stílusához, így építészeti szempontból nagyon furcsán festettek a XX. század elejének hangulatát felelevenítő épített környezetben.
A kedden átadásra került Bivalyház és Régi Zsiráfház bizonyos értelemben a háborús pusztítás nyomainak végső eltüntetését jelenti, hiszen ezen állatházak helyén az elmúlt évtizedekben olyan „szocreál” állatházak álltak, amelyeket a háború után építettek. A most átadott házak azonban megszólalásig hű másai azoknak az épületeknek, amelyeket 1909-ben Kós Károly és Zrumeczky Dezső tervezett a bivalyok, bölények, zsiráfok és más állatok számára. Az állatházak visszaépítésénél természetesen nemcsak a műemléki hűségre ügyeltek a szakemberek, hanem arra is, hogy a létesítmények állattartási szempontból megfeleljenek a mai kor követelményeinek. A Bivalyházban vörös vadbivalyok, ecsetfülű disznók, rózsás flamingók és törpe manguszták kaptak helyet. A Régi Zsiráfház azonban csak nevében emlékeztet az egykori nyakigláb lakókra, hiszen a zsiráfok a két éve átadott Szavanna komplexum lakói. A Régi Zsiráfházban zebrák, törpepapagájok és keselyűfejű gyöngytyúkok kaptak helyet.

A Bivalyház–Bölényház

A bivalyok és más tülkösszarvúak számára Kós Károly és Zrumeczky Dezső egy terméskő lábazatú, boronafalas, zsindellyel fedett állatházat tervezett, amelyhez a XVII. századi Kalotaszeg kisnemesi házainak jellemző stílusa szolgált mintául. Az épületet, amely eredetileg a Bivalyház nevet kapta, 1912-ben adták át. Az elkövetkező években a nevét Bölényházra változtatták, az itt tartott bölények nagy jelentősége miatt. Tudnivaló ugyanis, hogy az egykor Magyarországon is őshonosnak számító európai bölény 1919-re végleg kipusztult, ám állatkerti példányai a kontinens számos pontján előfordultak még. A faj megmentése érdekében a frankfurti zoo akkori igazgatója, dr. Kurt Priemel kezdeményezésére 1923-ban alakult meg a Nemzetközi Bölényvédelmi Társaság, amely az állatkerti állomány tervszerű szaporításával biztosítani tudta a faj megmentését. Ebben a tenyészprogramban – amely az első volt az állatkertek történetében – a Fővárosi Állat- és Növénykert is részt vett már a kezdetektől fogva.
Az épületre a második világháborúban, Budapest 1944/45-ös ostromakor gyújtóbomba esett, így nemcsak maga az állatház ment tönkre, hanem a benne lakó állatok is elpusztultak. A háborút követő években eleinte nem volt mód az elpusztult Bölényház helyébe egy újat emelni. A romokat ugyan eltakarították, de a kifutókhoz csak ideiglenes fészerek tartoztak. Új állatház építésére 1963-ban nyílt lehetőség. A kor jellemző stílusirányzatához, a szocialista realizmushoz („szocreál”) igazodó vasbeton állatház kifutóit lesüllyesztették, a hozzá tartozó istállók pedig az új épület – műsziklákkal körbeépített – alsó szintjében kaptak helyet. A Kéri Gyula és Bodnár Ferenc által tervezett építmény felső szintjén egy akkor korszerűnek számító igazgatói irodát alakítottak ki. Az állatházban a bölények mellett számos más állat is élt az elmúlt évtizedekben, köztük kafferbivaly, hód, mendeszantilop, a legutóbbi időkben pedig orrszarvú is.
Az az állatház, amelyet az elmúlt évtizedekben Bölényházként ismerhettek a látogatók, 2010-re már csaknem fél évszázados volt. Műszaki állapota is leromlott, és állattartási szempontból is elmaradt a kívánatostól. Éppen ezért a felújítás helyett az egész épület lebontásra került, s a helyén a második világháborúban elpusztult, egykori Bivalyházra emlékeztető állatház épült fel. A hasonlóság persze elsősorban az épület külső megjelenésére vonatkozik, a kivitelezés és a belső terek kialakítása azonban már a jelenkor állattartási igényeinek megfelelően történt. Külön figyelmet érdemelnek a boronafalakba rejtett, kívülről alig látható világítóablakok. Az 1963-as épület alapjainak felhasználásával megmarad a földbe süllyesztett alsó szint is, így a környező kifutórendszerekhez végső soron egy kétszintes istállóépület csatlakozik. A belső tér erénye az alaprajzi rendszer rugalmassága: az egyes istállórészek könnyűszerrel összenyithatók vagy elválaszthatók, a mindenkori állattartási, elkülönítési, összeszoktatási igényeknek megfelelően.

A Régi Zsiráfház

Az Állatkert első zsiráfjai számára 1868-ban Lóhr Antal tervezett istállót. Ezt az épületet azonban 1909 után lebontották, mert a kert 1909 és 1912 között lezajlott nagy átépítése során teljesen új Zsiráfházat emeltek. Az ekkor épült állatházak többségéhez hasonlóan ezt is Kós Károly és Zrumeczky Dezső tervezte. Amíg azonban a két építész állatkerti épületeinek többsége a „fatornyos”, kalotaszegi népi építészetet idézi, a zsiráfoknak szánt épület stílusában inkább az állatok eredeti őshazájára utalt. A keleties elemeket szecessziós felfogásban ötvöző állatház 1912-ben nyílt meg, s kezdetben négy zsiráfnak adott otthont. A két világháború közötti időszakban nem voltak folyamatosan zsiráfok, ilyenkor átmenetileg antilopokat és más patásokat, például zebrákat tartottak az épületben. A harmincas években rendszeresen szaporodó maszáj zsiráfok lakták az épület nagycsarnokát és kifutóit, a második világháború alatt azonban bombatalálatot és számos lövést is kapott, s a benne lakó állatok is elpusztultak.
A háború után az épület sokáig romosan állt. Kisebb felújításokat végeztek rajta, hogy alkalmas legyen különféle háziasított szarvasmarhák ideiglenes bemutatására. A romos falak lebontását és a zsiráfok bemutatására szolgáló új ház építését 1964-ben kezdték meg. Mi több, a következő évben már át is adták azt. Az állatház Bodnár Ferenc és Kéri Gyula tervei szerint épült, emeletén több iroda, illetve egy laboratórium kapott helyet. A közelmúltig ezt az épületet ismerhették a látogatók Zsiráfházként. Az idők során persze valamennyit változott az épület: a zsiráfok csarnoka napfénytetőt kapott, az épületet szürkéről sárgára festették át. A zsiráfok mellett az évtizedek során más állatok, így dorkász gazellák, orangutánok, fakúszó sülök és szurikáták is helyet kaptak az épületben.
Az 1965-ben épült állatházból 2008-ban költöztek át a zsiráfok a Szavanna komplexumba, ahol jelenleg is láthatóak. Ezután az épület elsősorban a zebrák és a kaffer szarvasvarjak férőhelyeként működött, átmeneti jelleggel. Hiszen már ekkor elkezdődött annak a munkának az előkészítése, amelynek során a 45 éves, teljes egészében felújítandó épület lebontásra került, és helyette eredeti megjelenésben, de korszerű kivitelben újra felépült az az állatház, amely eredetileg 1912 és 1945 között állt ezen a helyen. A kivitelezés során nagy figyelmet szenteltek a részleteknek: az asztalos munkától a vasalatokon át az épületet díszítő eozinmázas kerámiákig minden a XX. század elejének szecessziós stílusát, hangulatát idézi fel.

A kivitelezés

A két állatház, a hozzájuk tartozó kifutórendszerek valamint korszerű fűtésrendszerük kialakítása összesen nettó 329 809 511 forintba került. Ebből a Régi Zsiráfház újbóli felépítése nettó 144 243 721 forintnyi, a Bivalyházé nettó 103 267 099 forintnyi költséget jelentett, a kifutórendszerek kiépítése, valamint a korszerű fűtésrendszerük 82 298 691 forintba került. A teljes összegből 240 431 134 forintnyi volt az uniós támogatás, amely így 72,9 %-os támogatási intenzitást jelent. Magyarán a nettó költségek csaknem kétharmada uniós forrásból származott.
A terveket Kós Károly és Zrumeczky Dezső eredeti terveinek felhasználásával, a Kis Péter Építészműterme Kft. készítette. Az építkezés fővállalkozója a Construm Beruházó és Kivitelező Kft. volt. A távhőrendszer és a gépészet kialakítását a Resonator Kft., a kertészeti kialakítást az Eurogreen-Tiszafa Kft. végezte, a műszaki ellenőri feladatokat pedig az Oviber Kft. látta el.
Az újjáépített Régi Zsiráfház alapterülete 172 m2. Az épület tornyának kőpárkányaiba épített mészkőtömbök össztömege 8 tonna. A 17 méter magas torony tetején található, antilopfejet mintázó vörösréz csúcsdíszt Mónus Béla készítette. A homlokzatokon 487 darab, eozinmázat utánzó, fémoxid mázú kerámiadísz található. A majolika díszítő elemeket Égető Emese és a Korall Csempe készítette az eredeti állatházakról készült korabeli fotók alapján. Különlegességnek számít az épület eredeti méretben visszaépített tölgyfa ajtaja, amelyeket száz évvel ezelőtt a zsiráfokra méreteztek. A két ajtószárny mindegyike 480 cm magas, 130 cm széles és mindegyikük 250 kg-ot nyom.
A Bivalyház alapterülete 213 m2. a boronafalak 1100 folyóméter borovi fenyőrönkből készült, amelyek közül a leghosszabbak 6,5 méteresek. Az épületet mintegy 15 ezer darab, dupla fedésben rakott fazsindely fedi.