Víz, víz, víz!

2020-03-22

Jusztinának és Tücsöknek, a vízilovaknak termál-, Ödimatinak, a barnasávos bambuszcápának sós-, Biankának, a rózsás pelikánnak édesvíz kell, de persze, nem csak a kimondottan víziállatoknak van szükségük az éltető folyadékra.

 

1993-ban döntötte el az ENSZ közgyűlése, hogy március 22. legyen a víz világnapja. Azért is, hogy jobban figyeljünk a vízre, óvjuk, védjük, takarékoskodjunk vele. Mert a víz az a kincs, amely nélkül ma nem lenne élet a Földön és mert a víz napjainkban is életünk központi eleme. Számunkra annyira természetes, hogy néha el is felejtjük értékelni.

Járvánnyal nehezített napjainkban talán egy kicsit jobban figyelünk a vízre, ha másért nem, hát azért, mert gyakrabban mosunk kezet. Ez most kardinális kérdés, így kivételesen még a víz világnapján sem merülhet fel, hogy takarékoskodjunk az egészségünket védő vízzel.

De a víz nem csak erre való, nem csak erre alkalmas.

Élőlények élnek, laknak benne, mint például a halak, vagy a fókák, vagy a vidrák. S a szabad szemmel láthatatlan vízivilág – algák, egysejtűek miriádja – meghatározó elemek a tápláléklánc, a légkörünk oxigénnel való ellátása, a bioszféra egyre sérülékenyebb állapotának fenttartásában.

A víz lételem, globális, lokális és persze egyedi szinten is. Így a jelenleg zárva tartó Állatkert lakóinak is szükségük van vízre, az állataink vízszükségletét - mint ahogyan etetésüket, gondozásukat, takarításukat sem - a gondozóik bizony nem tudják home office rendszerben biztosítani. Ők bizonyosan ismerik a víz értékét, vigyáznak is rá.

Vigyázzunk rá valamennyien!