Sörényes hangyászok a Pampakifutóban

2014-06-22

A pénteken átadott új Pampakifutó a sörényes hangyászok otthona. A különleges és látványos állatokkal utoljára a XIX. században találkozhattak az Állatkert látogatói, így meglehetősen hosszú szünet után vágtunk bele ismét ennek az érdekes állatfajnak a tartásába.

 

Állatkertünk új Pampakifutójának kialakítási munkálatai nem sokkal az után megkezdődtek, hogy a tevék kiköltöztek innen. Mivel az ide szánt állatok igényei egészen mások, mint a tevéké, a kifutót és a hozzá kapcsolódó istállóépületet is teljes egészében át kellett alakítani, sőt még egy medence is épült a kifutó végében. A sörényes hangyászok – akik érkezésük után egy ideig még a karanténállomás lakói voltak – a hét elején költöztek be új otthonukba, majd június 20-án pénteken hivatalosan is átadásra került az immár állatokkal benépesített létesítmény. Az igazsághoz azonban hozzátartozik, hogy a közeljövőben további állatokat is szeretnénk a Pampakifutóba hozni. Terveink szerint ugyanis a hangyászokkal dél-amerikai futómadarak, nanduk élnek majd társbérletben.

A sörényes hangyász (Myrmecophaga tridactyla) a legkülönösebb emlősállatok közé tartozik. A sörényes hangyász megjelenésére főként a táplálkozása nyomja rá a bélyegét. Hosszúkás fejformája és 60 centiméter hosszú, de csak 1-1,5 cm széles, féregszerű, messzire kiölthető nyelve a hangya- és termeszfogyasztáshoz való alkalmazkodás jegyében alakult ki. Ugyanez igaz az erőteljes mellső végtagokra és az azon található hatalmas karmokra is. Ezek segítségével a hangyász játszi könnyedséggel tépi fel a termeszvárak betonkeménységű falát is. A hatalmas lompos farok inkább arra jó, hogy tulajdonosát nagyobbá, tekintélyesebbé tegye magát a vetélytársak és a ragadozók szemében, tehát egyfajta „optikai tuningként" is felfogható. Ezzel együtt a farok arra is jó, hogy hűvös, szeles időben az alvó állat betakargassa magát vele.

A mi hangyászaink – név szerint Isabela és William – igen fiatalok. Egyikük sincs még két esztendős. Ez azt jelenti, hogy az ivarérettséget is ez után (nagyjából 30 és 50 hónapos koruk között) fogják elérni. Isabela a Dortmundi Állatkertből érkezett. William – aki pár hónappal idősebb – a skóciai Edinburgh városából került Budapestre. A gondozók ezért Edinek becézik.

 

Arany fokozatú támogatóink

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Ezüst fokozatú támogatóink

 

 

 

 

 

Bronz fokozatú támogatóink