Társas természetű madár, kifejezetten keresi a kapcsolatot fajtársaival és költeni is kolóniában szeret. Az állatkertekben csupán páronként tartott madarak költése gyakran társaság hiányában sikertelen. Költési viselkedést csak kolóniában mutat.
Nevével ellentétben nem a varjúfélékhez tartozik hanem az íbiszfélékhez.
A természetben szinte mindent összeszed, a rovarlárvától a sáskákon át, pókok, hüllők, kétéltűek, kisemlősök képezik táplálékát.
Tipikus társas természetű madár, állatkertekben a csak párban tartott madarak költése sokszor sikertelen. A fiókákat a szülők közösen nevelik, eleinte a felöklendezett táplálékkal, de a 45-50. naptól a szüleikkel együtt keresgélnek.
Táplálék keresés közben a madár erős csőrével döfködi a talajt, a tarkóján látható tollakat izgalom hatására felmereszti. Tollazata, bár elsőre feketének tűnik, napfényben fémes zöldesfényű, középső evezőtollai vörösesen csillognak. A fiatalok feje kezdetben tollas, idősebb korukra kopaszodnak meg, viszont tarkótollaik megnőnek.
Az Európában is tömegesen élő tarvarjak az elsők voltak azon állatfajok között, amiket védetté nyilvánítottak. 1504-ben Leonard, Salzburg érseke rendeletet hozott védelmükre, mivel fiókáik ínyencségnek számítottak, és félő volt, hogy lassan mind elfogynak.
A tarvarjak valóban elfogytak, és emberöltőkön át kipusztultnak tekintették őket. 1976-ban mindössze 39 példány létezett a világon. 1990-re 500, napjainkra mintegy 2000 egyedre emelkedett a számuk az Európai Fajmegőrzési Programnak köszönhetően.
Testméretek: testhossz: 65-67 cm
Tömeg: 1,5 kg
Táplálkozás: rovarok, apró rágcsálók
Társas viszonyok: kolóniákban él
Költési idõ: 28 nap
Fészekalj: 2-4 tojás
Élettartam: 15-20 év
Elterjedés:
Európa, Afrika
Elterjedés: Európa
