A koronásdaru repülése lassú. De éppen röptében a legszebb, mert két főszíne, a fekete és fehér ilyenkor érvényesül a legjobban. Igen sajátságosak és érdekesek azok a táncmozdulatok, melyeket el szokott lejteni, ha bármi fölizgatja.
ASzaharától délre eső nyílt, szavannás területek lakója. Különösen folyók vagy nagyobb állóvizek közelében érzi otthon magát.
Nappal aktív. Alapvetően párban vagy kisebb családi közösségekben él, de időnként előfordul, hogy egy táplálékban gazdagabb területen 80–100 madár is csoportosul.
Tápláléka különféle növényekből, magvakból, valamint rovarokból, férgekből, apróbb halakból, békákból, kígyókból áll.
A koronás daru jellegzetes aranyszínű tollkoronájáról egyből felismerhető, ám az ma még nem tisztázott, hogy pontosan mi a szerepe ennek a díszítménynek. A hosszú lábaknak a vízben gázolva és a magas fűben lépdelve veszik hasznát, bár ez a faj a darvak közt szokatlan módon elég sok időt tölt a fák ágain is.
A piszkosfehér tojásból kikelő fiókának nemcsak a tollkoronája hiányzik, hanem színe és mintázata is teljesen eltér a felnőttekétől. A tojásokon a szülők felváltva kotlanak, és mindketten kiveszik a részüket a kikelt fióka táplálásából.
Testméretek: testmagasság: 1,1–1,3 m
Tömeg: 3–4 kg
Táplálkozás: vegyesevő
Társas viszonyok: párban él
Költési idő: 28–36 nap
Fészekalj: 2–4 tojás
Élettartam: 25 év
Veszélyeztetettség: veszélyeztetettség közeli
Elterjedés: Kelet- Afrika
