A gorillák a legnagyobb főemlősök.
A hímek súlya akár a 270 kilót is elérheti.
Nappal aktívak. Talajszinten mozognak; a nőstények és a fiatalok gyakrabban másznak fára, mint a sokkal nehezebb hímek, ők csak akkor teszik ezt meg, ha valami rendkívül finom falat például gomba vár rájuk. Napjuk táplálkozással telik, amit több rövidebb szieszta szakít meg. Ilyenkor a felnőttek pihennek, a fiatalok játszanak.
Az éjszakát gallyakból és levelekből készített alvófészkekben töltik.
Átlagosan 6–13, egyedből álló csoportokban élnek, előfordulnak 30 főt számláló csoportok is.
Évszaktól függően 400–1400 méternyi esőerdő-szakaszt járnak be naponta növényi táplálékok után kutatva. Leggyakrabban levelekkel, hajtásokkal, gyökerekkel, gyümölcsökkel és virágokkal táplálkoznak. A nyugati síkvidéki gorillák táplálékát nagyobb részben gyümölcsök teszik ki, a keleti síkvidékieknél a levelek és rügyek dominálnak.
Rendkívül intelligens emberszabásúak, szociális felépítésük igen összetett.
A csapatot általában egy kifejlett ezüsthátú hím vezeti, az ő feladata család védelmezése, a nőstények a különböző korú utódokra felügyelnek; ezért a gorilla csapatot gyakran háremnek hívják.
A hímek 10-12 évesen ivaréretten kiválnak a csapatból és magányosan vagy agglegény csoportban élnek, amíg saját háremet nem szereznek maguknak. A nőstények 8 -11 évesen ivaréretten elhagyják apjuk csoportját és egy másik ezüsthátúhoz csatlakoznak, ahol egy két éven belül adnak életet elöször.
A hím és a nőstények viszonya szoros, míg a nőstények nem alakítanak ki szorosabb kötelékeket egymás között, ennek oka, hogy általában nem állnak rokonságba.
A gorillák jóval kevesebbet kurkásszák egymást, mint más főemlősök.
Mint a többi emberszabásúak ők sem tudnak úszni.
A hímek testalkata lényegesen különbözik a nőstényekétől. Egyrészt nagyobbra nőnek, gyakran 100 - 120 kilóval súlyosabbak, másrészt sokkal erőteljesebbek is, mint a nőstények. A kifejlett hímeket „ezüsthátúak” hívják, mivel hátukat ezüstszürke gyér szőrzet borítja. Az effajta nemek közötti különbséget ivari kétalakúságnak vagy ivari dimorfizmusnak nevezik.
Természetes ellenségük nincs, a nagyon fiatal gorillákra a leopárd jelent veszélyt, ha a kicsi elkeveredik a csoporttól.
A gorillák mindegyikének egyéni arca van. Különösen jellegzetes az orruk alakja, olyan egyedi, mint az emberek esetében az ujjlenyomat. A terepen kutatók ezért az olyan estekben, amikor túl sok gorilla van egy helyen ahhoz, hogy arcról felismerjék őket, az orr formája alapján igyekeznek azonosítani az egyes egyedeket.