Az erdei kobra Közép- és Nyugat-Afrika erdős területein, szántóföldeken
is előforduló mérgeskígyó. Talajmélyedésekben, faodvakban húzza meg
magát. Ha veszélyben érzi magát, felágaskodik és kifeszíti nyakpajzsát,
hogy nagyobbnak látszódjon.
Nyugat- és Közép-Afrikában honos. Elszórt populációi Kelet- és Délkelet-Afrikában is megtalálhatók. Élőhelyei leginkább esőerdők, ültetvények, szavannák és szárazabb erdőségek, ahol többnyire a vizek környékét részesíti előnyben. Előszeretettel lakik termeszépítményekben, odvas fákban és földalaltti lyukakban.
Nappal és éjszaka egyaránt aktív lehet. A kobrafélék érdekes, ámde veszélyes viselkedési formája, amikor erős zaklatás esetén halottnak tettetik magukat, majd hirtelen "feltámadva" marnak.
A kobra-félék izgalmi állapotban elsősorban védekezés esetén, testük első harmadával felágaskodnak, majd mozgékony nyaki bordáik kifeszítésével egy "csuklyát" képeznek, s így próbálják meg magukat nagyobbnak láttatni az ellenségeik előtt, és ezzek elriasztani őket.
A gerincesek között, a hüllőket leszámítva a mongúz az egyetlen faj, amely természetes ellenálló képességgel rendelkezik a mérgessiklók mérgével szemben, hiszen étrendjének jelentős részét ezel az állatok alkotják. A mongúzt ugyanaz a mechanizmus védi és teszi ellenállóvá a kobraméreggel szemben, mint magukat a kobrákat.
Testhossz: 150-270 cm
Táplálkozás: mindenféle gerinces
Élettartam: 20-30 év
Szaporodás: tojásrakó
Utódok száma: 15-26 db
Elterjedés: Afrika
