A faj különlegessége a sasok és rokonaik körében ritka, különösen a hímek esetében színes tollazat. Vadászat közben mutatott rendkívüli manőverezőképességéről kapta magyar nevét, amely a gyorsabb madarak elfogására is alkalmassá teszi.
A Szaharától délre, nyílt, szavannás területeken él. Rövid farka miatt jellegzetes, más sasoktól eltérő röpte van: repülés közben ugyanis gyakran billeg. Főként madarakra, rágcsálókra vadászik, de néha kisebb antilopokat is zsákmányul ejthet. A párok magányos fákra építik fészküket, amelyet aztán több éven át használnak. A tojáson a tojó kotlik, a hím közben táplálék után jár.
Ennél a fajnál rendszerint a tojók nőnek nagyobbra. Gyakran időznek faágakon, vagy valamilyen magasabb tereptárgyon, hiszen más ragadozó madarakhoz hasonlóan õk is szeretik belátni egész környezetüket.
Bár a bukázó sasok ügyesen vadásznak, a legújabb kutatások szerint táplálékuk kétharmadát dögök képezik. Gyakran más ragadozókat zavarnak el zsákmányuktól. A motorizáció is kedvez nekik: nagyon sok elütött antilopot a bukázó sasok „takarítanak” el.
Testméretek:
testhossz: 60–75 cm
szárnyfesztáv: 1,75–1,8 m
Tömeg: 2–3 kg
Táplálkozás: ragadozó, dögevő
Társas viszonyok: párban él
Költési idő: 52–60 nap
Fészekalj: 1 tojás
Élettartam: 20–25 év
Veszélyeztetettség: kevéssé fenyegetett
Elterjedés: Afrika
Elterjedés: Tanzánia
