Esztilla

Ausztrália szárazabb területeit, félsivatagait, füves-bozótos helyeit népesíti be. Vaskos, hengeres testű, rövid lábú állat, mint a vakondgyíkok általában. Bizonyos testhelyzetekben alig lehet megállapítani, hogy melyik az állat eleje és melyik a vége. Jellegzetes bélyege a testmérethez képest igen hosszú, mozgékony, fénylő kék nyelve.

Nappal aktív, és a déli, rekkenő hőségben is szívesen mozog. Korhadó fák, fű-csomók, kövek és sziklák között, bokrok tövében rejtőzik el. Mindenevő, növényeket éppen úgy elfogyaszt, mint rovarokat és csigákat. Különösen az utóbbiakat kedveli, már csak azért is, mert azok még nála is lassúbbak. Gyakran lesz áldozata nagyobb ragadozó gyíkoknak, elsősorban varánuszoknak, valamint a ragadozó madarak, egyes nagyobb kígyók, és az elvadult kutyák és macskák is el-elkapnak néhány példányt. Az élőhelyeit átszelő utakon gyakorta elgázolják az autók. Ha veszély fenyegeti, nem menekül el (amúgy sem képes gyors mozgásra), hanem kitátja száját, felfújja magát és öltögeti kék nyelvét, hogy veszélyesnek véljék.

Fogságban a kurtafarkú gyík meglehetősen igénytelen, ezért kedvelt terráriumi állat, de mivel szigorúan védett, csak bizonyított származású példány kerülhet a kereskedelembe. Hamar kezessé válnak, közepesen mozgékonyak, lábaik kicsik és gyengék. Tartásuk kezdőknek is ajánlott.

Testhossza: 30–40 cm, testhosszának mintegy egyharmada a farok.

Elterjedés: