Nyugat-Ausztrália állam nemzeti madara. Sekély tavak, nádasainak szélén, nádszálakból és gyékényből rakott kupacra rakja tojásait. Fiókáik tollazata piszkosfehér, csőrük még fekete. Általában trombitáló kiáltásokat hallatnak.
Nevének jelentése: a hold fölkel
Bár Ausztrália az őshazája, betelepített madárfajként Új-Zélandon és Európában is előfordul. Tavak, folyók és mocsaras területek közelében él, nemcsak édesvízi, hanem sós- és brakkvízi környezettben is. A párok néha külön, néha nagyobb kolóniákban fészkelnek. Rövid távú vonuló, illetve nomád faj, amely leginkább az éjszakai órákban aktív.
A fekete hattyú tápláléka nagyrészt olyan vízinövényekbõl áll, amelyek teljes
egészében a víz felszíne alatt nőnek. Hosszú nyaka éppen azt a célt
szolgálja, hogy könnyebben hozzáférjen ezekhez a növényekhez anélkül,
hogy teljes egészében a víz alá kelljen merülnie.
A fekete hattyú fiókák nem feketék, hanem inkább szürkés színűek.
Kikelésük után azonnal úszni tudnak, bár fiatalon szívesen utaznak a felnőttek hátán a fárasztó úszás helyett. Héthónapos korban már repülni is tudnak, de a következő évi szaporodási időszak kezdetéig még szüleikkel
maradnak.
Testméretek: testhossz: 1,1-1,4 m
szárnyfesztáv: 1,6-2 m
Tömeg: 3,7-8,7 kg
Táplálkozás: vízinövények
Társas viszonyok: csoportban él
Költési idõ: 35-48 nap
Fészekalj: 5-6 tojás
Élettartam: 25-35 év
Veszélyeztetettség: kevéssé fenyegetett
Elterjedés: Délnyugat- Ausztrália, Tasmánia
