Éjszaka aktívak, napközben ágacskát utánzó külsejüknek köszönhetően, észrevétlen rejtőznek a fák ágai között. Ha lelepleződnek, védekezésképpen leejtik magukat a talajra, ahol percekig mozdulatlanul fekszenek, hátha a támadó csak egy lehullott gallynak véli őket.
Színezetük világosbarna, szürkésbarna, sötétebb és sárgásabb foltokkal, ritkán sötétbarnák vagy zöldek. Mindkét ivar szárnyatlan.
Első lábai tövében kis bemélyedés látható, amely arra szolgál, hogy amikor előrenyújtja a lábait, a feje ebbe a kis vájatba kerül, ami egyenes, botszerű külsőt kölcsönöz neki.
Fogságban a szeder, galagonya, tűztövis, mogyoró, rózsa, málna, ribizli és a gólyaorr levelét is elfogadja. Éjszakai életmódot folytat, csak sötétedés után kezd el táplálkozni. Mozgása közben ringó ágat utánozva oldalra himbálózik. Ha támadás éri, mozdulatlanná dermed, és lehullik az ágról, így próbál kikerülni a ragadozó látómezejéből. Ha mégis elkapják, hajlamos ledobni a lábát, hogy az életét mentse.
Természetes ellenségei elsősorban a madarak, valamint kisebb emlősök, melyekkel szemben legjobban az álcázással tud védekezni.
Szürke alapon változatos barna mintázatú, hordóalakú petéi 3 mm nagyságúak. 2-6 hónap alatt kelnek ki belőlük a 10 mm-es lárvák; a fejlődés hossza hőmérsékletfüggő. Ha a nőstény talál magának hímet, akkor gyakran párosodnak, ám szűznemzéssel (parthenogenesis) is
szaporodik. Az ivarérettséget körülbelül 3 hónap alatt éri el. A kifejlett nőstény az utolsó vedlése után két héttel kezd petét rakni; naponta négyet-ötöt szór szét a talajon.
Széles körben elterjedt terráriumi díszállat, kezdő terraristák is bátran tarthatják, az egyik legkönnyebben szaporítható botsáskafaj.