Banya a legidősebb lajhár a budapesti csapatban. Számos kölyöknek adott életet az itt töltött évek alatt.
A lajhárok bundájában a szőrszálak között két algafaj él, amelyek a bundának zöldes árnyalatot, a lomberdőben kitűnő álcaszínt adnak. Szárazabb időben az algák besárgulnak; ha nedvesebb az időjárás, akkor kékeszöldre váltanak, így az évszakokhoz is alkalmazkodik.
A lajhárokat a lassúság és a lustaság szimbólumaiként tartják számon. Valójában nem lusták:lassúságuk egyrészt az álcázást szolgálja, másrészt pedig annak következménye,
hogy fõleg rostos levelekből álló táplálékuk energiatartalma igen kicsiny.
Magányosan, illetve a nőstények az utódnevelés időszakában a kölyökkel együtt élnek. Egy–egy fán néha több állat is tanyát verhet.
A lajhárok szinte egész életüket ágakon függeszkedve töltik, ezért a lombkoronában kell keresni őket. Mászás közben akár 7 cm-esre is megnövő nagy karmaikon függeszkednek, pihenéskor ágvillákban keresnek támasztékot a hátuk alá. Néha a talajszintre is lemerészkednek, és szükség esetén úszni is tudnak.
Állatkertünkben a lajhárok rendszeresen szaporodnak, de sokszor nagyon nehéz megfigyelni a kölyköket. Ennek az az oka, hogy a születésükkor még csak 350–450 grammos utód akár hat hónapon át is az anyja szőrébe csimpaszkodva fejlõdik, ezért a kicsit alig lehet látni.
Testméretek: testhossz: 54–74 cm
farokhossz: 0 cm
Tömeg: 4–8,5 kg
Táplálkozás: növények
Társas viszonyok: magányosan él
Vemhességi idõ: 6 hónap
Utódok száma: 1
Élettartam: 32 év
Veszélyeztetettség: kevéssé fenyegetett
Elterjedés: Dél-Amerika
