Kenguruk a középpontban

2020-07-07

Immár négy kengurufaj látható az Állatkertben: Parma kenguruk érkeztek a szürke óriáskenguruk mellé, s rajtuk kívül az Ausztrál házban élő ecsetfarkú patkánykenguru, valamint az állatsimogató kedvencei, a Bennet-kengurukat képviselik az erszényeseket.

 

 

A Parma-kenguruk története különösen érdekes: az 1845-ben felfedezett kistermetű faj állománya a XIX. század végére olyannyira megritkult, hogy már kihaltnak hitték. Az 1960-as években derült csak ki, hogy néhány helyen mégis fennmaradtak. Először az Új-Zélandhoz tartozó Kawau szigeten találták meg egy populációjukat (ahová még az 1870-es években telepítették be őket), majd 1967-ben kiderült, hogy Ausztráliában, Új-Dél-Wales egyes területein is fennmaradtak kisebb állományai.

A fehértorkú kenguru néven is ismert Parma-kenguruk (Macropus parma) a kisebb termetű kengurufajok közé tartoznak. A kifejlett állatok súlya 3 és 6 kg között szokott lenni. Általában magányosan élnek, de időnként kisebb, 3-4 állatból álló csapatokban is látni őket. Kelet-Ausztráliában, ezen belül is Új-Dél-Wales északkeleti felében, a Nagy-Vízválasztó-hegység mentén őshonosak, és a sűrű aljnövényzetű élőhelyeket kedvelik.

Állatkertünk egyik specialitása egyébként is az ausztrál élővilág bemutatása, több faj, például a vombatok és a szaporításában is a világ élvonalába tartozik. A Parma-kenguruk bemutatása tovább gazdagítja a különös ausztrál élővilág bemutatási lehetőségét és az erszényes állatok kedvelői - Bella és Billy személyében - most már Parma-kengurut is örökbe fogadhatnak.

Fotó: Bagosi Zoltán

 

Platina fokozatú támogatóink

 

Arany fokozatú támogatóink

 

 

 

 

 

 

 

Ezüst fokozatú támogatóink

 

 

 

Bronz fokozatú támogatóink