Császárbajszú tamarinok a Pálmaházban
2011-10-30
A császárbajszú tamarin egy kis termetű, Dél-Amerikában őshonos karmosmajom, amely nevét arról kapta, hogy látványos bajsza a fajt felfedező természettudóst az akkori német császár bajszára emlékeztette. Az állatok még a tavasszal érkeztek Olaszországból, de végleges bemutatóhelyük csak nemrégiben készült el. A császárbajszú tamarinokat a Pálmaház egyik oldalszárnyában láthatja a nagyközönség.
Állatkertünk egyik legújabb látnivalója a császárbajszú tamarin. Igaz ugyan, hogy ezek az állatok már áprilisban megérkeztek Budapestre az olaszországi Parco Natura Viva elnevezésű állatkertből, ugyanakkor az elmúlt hónapokban egy olyan ideiglenes helyen voltak, ahol a közönség még nem láthatta őket. A közelmúltban kerültek át végleges helyükre, a Pálmaház egyik oldalszárnyába, ahol most már minden látogató zavartalanul megtekintheti ezeket az állatokat.
A császárbajszú tamarin az állat apró méretéhez képest meglehetősen nagy, fehér szőrszálakból álló bajuszának köszönheti a nevét. A fajt felfedező és 1907-ben elsőként leíró svájci természettudós, Émil Goeldi (1859-1917) ugyanis úgy találta, hogy a hatalmas bajusz bizonyos értelemben „császári jellegzetesség”, ugyanis az ekkoriban uralkodó német császár, II. Vilmos is jellegzetes, feltűnő bajszot viselt.
A tamarinok az úgynevezett karmosmajmok közé tartoznak, amelyek nevüket arról kapták, hogy a majmok többségével ellentétben nem körmöket, hanem karmokat viselnek. Erre főként azért van szükségük, mert apró termetük miatt az ágakat nem tudják ujjukkal átfogni, ehelyett éles karmaikkal kapaszkodnak a fák kérgébe.
Maga a császárbajszú tamarin Peru, Bolívia és Brazília határvidékén, az ottani erdőségekben őshonos. Termete aprócska, súlya általában 300-400 gramm. Nappal aktív, kisebb csapatokban él, tápláléka pedig főként gyümölcsökből, nektárból, fák nedvéből, illetve különféle apró állatokból áll.
Megosztom
