A környezetvédelem közös felelősségünk

Ő Benedek, a háromlábú sün. Jószándékú emberek találták meg félholtan az avarban. Itt az állatkertben új esélyt kapott az életre.Bárcsak mindenki olyan felelősen állna környezetünk ügyes-bajos dolgaihoz, mint Benedek megmentői! S nem csak június 5-én, a környezetvédelmi világnapon.

Környezetünk védelme talán a legfontosabb olyan feladatunk, amiért mindegyikünknek tenni kell, és amiben akár az egyéni szerepvállalások is komoly eredményt hozhatnak. Gondoljunk csak a szelektív hulladékgyűjtésre és újrahasznosításra, vagy a környezettudatos (például víz és energia megtakarítást eredményező) életmódra.

Tágabb értelemben azonban nem csak saját magunk miatt kell megőrizni és fenntartani a környezetünket, hanem figyelembe kell venni, hogy rajtunk kívül számos élőlény, állatok és növények is próbálnak megélni, bár az ő élőhelyüket sok esetben jelentősen csorbítja az emberek növekvő területigénye. Számukra is problémát jelent a légszennyezettség, őket is zavarja az életterükbe kerülő hulladék, az ott folytatott bányászat vagy erdőirtás. Erről persze jóval kevesebb felmérés készül, mint az emberekre ártalmas problémakörökről, de nem dughatjuk homokba a fejünket, hiszen azok a fajok, amelyek emberi tevékenység (például környezetszennyezés) miatt lettek veszélyeztetettek, vagy haltak ki, hiányoznak az ökológiai rendszerből, és ennek következményei az emberre is hatással lesznek, vagy hatással vannak.

Nem csak magunk miatt kell tehát tudatosan, napról-napra csökkentenünk a közvetlen környezetünk károsítását, hanem minden élőlény miatt. Mert nekik is joguk van a megfelelő, egészséges környezethez, megfelelő élőhelyekhez, ugyanúgy, mint nekünk, embereknek. Mert ők is annak a nagy élőhelynek a részei, elemei, amit Földnek nevezünk.

Vigyázzunk tehát a környezetünkre, vigyázzunk rájuk, és vigyázzunk magunkra is. Ez csak így együtt működőképes.

Az ENSZ közgyűlése 1972-ben nyilvánította a környezetvédelem világnapjává június 5-ét.